A Prométheusz-rejtély (1973) a kritikusok és maga az író szerint is életművének csúcspontja. A művészi siker magyarázata az, hogy Mesterházi Lajosnak ebben a művében sikerül olyan homogén közeget teremtenie, amelynek egységét nem bontják meg idegen, oda nem illő elemek. A Prométheusz szervesen kapcsolódik a hatvanas évek magyar prózairodalmának egy jellegzetes alakulatához, nevezetesen a parabola-, ál-történeti- és esszéregény típusához. Mesterházi regénye tehát nem a műfajválasztás szempontjából foglal el különleges helyet. Egyedisége a mitológiai anyag rendkívül szabad, ugyanakkor sajátos módszertani következetességgel történő kezelésében áll.