Lődörgések kora by Tatay Sándor

Önéletírásának első kötetében Tatay Sándor ifjúkorának mozgalmas, kalandokban, élményekben bővelkedő éveit idézi. Jókedvűen, öniróniával és némi nosztalgiával, az önigazolás, az önmagát hőssé avató magyarázkodást elkerülve mesél „lődörgéseiről”: változatos színhelyeken változatos foglalkozásokról, érdekes találkozásokról, sokféle barátról, ismerősről. Kalandozásainak főbb állomásai: a szarvasi gimnáziumi évek utána soproni teológia, ahol a kollégisták első számú szórakoztatója és viccmestere, regényíró és könyvkiadó, utcalányok megmentője és a szépséges Kanizsai lányok odaadó rajongója. A teológusból – merész váltással – az országutak vándora lesz. Bécsben filmgyári statiszta és kávéházi törzstag, buzgó könyvtárlátogató és áldozatkész hősszerelmes. Kőszegen hónapokig sikeres grafológus, Pesten néhány napig színinövendék, végül Pécsett bölcsészhallgató. A vele és körülötte történt események szórakoztató, mulatságos elbeszélése során felidézi a színhelyeket is: a bakonytamási otthon, a parókia hangulatát, a soproni teológia hétköznapjait, a bécsi kávéházak világát. Emlékezetes portrékban örökíti meg akkori életének szereplőit: tanárait, szüleit, barátait és alkalmi ismerőseit, teológus kollégáit és pécsi íróbarátait. Weöres Sándort, Takáts Gyulát, Várkonyi Nándort és a Pécsre látogató Berda Józsefet.