Madagaszkár, más nevén a „vörös sziget” Afrika legnagyobb szigetországa, de ha valaki odautazik, megdöbbenve tapasztalja: ez nem Afrika, ez egy másik világ. Nincsenek oroszlánok, zsiráfok, elefántok, zebrák, viszont vannak helyettük makik, fosszák, kaméleonok, és ami még különlegesebbé teszi az országot: az afro-ázsiai gyökerekkel rendelkező vendégszerető emberek. Farkas Gabriella egy hónapot töltött Madagaszkáron egy humanitárius misszió önkéntes tagjaként, ahol az alternatív módszereken alapuló oktatási tevékenysége mellett rendkívül sok színes élménnyel gazdagodott. Megismerte a helyi emberek szokásait, megtanult néhány szót malagaszi nyelven, valamint megtapasztalta, hogy a malagaszi gyógyvíz versenyezhet a magyar gyógyvizek jótékony hatásával. A Madagaszkári küldetés című könyvet azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szívesen belevágnának egy kalandtúrába, netán érdekelné őket az önkéntes munka, vagy csak egyszerűen szeretnének betekintést nyerni eme csodás szigetország mindennapi életébe.Randrianasolo Lalarison Richard, Madagaszkár Köztársaság Tiszteletbeli Konzulja „A poros sikátorba lépve a házakból ezerszám szalad elénk a sok gyerek, a legkisebbtől a legnagyobbig, kíváncsi szüleik utánuk. Pár négyzetméteres házakból tízen, tizenöten bújnak elő. Szívszorongató látvány a cipő nélkül, szürkére piszkolódott fehér rugdalózóban felénk tipegő kisbaba; a mezítláb, bugyi nélkül kisingben guggoló kisfiú, kinek az eső ellen nejlonzacskót húztak a fejére.”Farkas Gabriella