Kisregény?Filmregény? Filmes próza? Nehéz lenne a magyar irodalom egyik élőklasszikusának ezt a könyvét beskatulyázni. És hogy miről szól? Csupa-csupaközhelyekről: szeretetről és megbocsátásról, boldogságról meg magyarságról megchileiségről. Ki ne hagyjuk a legfontosabbakat: tequiláról, a misztikus peyotekaktuszról, óceánparti homokos öblökről, nőkről és férfiakról, akik mámorosanölelkeznek és sután botladozva kerülik el egymást – szabadságvágyról. Ez egypiros-fehér-zöld könyv – Mexikóról. Vagy a legkevésbé Mexikóról? Tisztaságrólbiztosan, de mégis inkább barátságról. Születő és múló, mégis örökbarátságokról.Temesi Ferencet, ahogy a könyveit és írásait is, vagyszeretik, vagy megrettennek tőle. Hidegen senkit nem hagy, sem robusztusszemélyisége, sem a munkája. Legutóbbi hatalmas vállalkozása, Bartók Bélárólírt regénye is komoly vitákat, feltétlen szeretetet és olykor komolyellenérzést váltott ki. És addig jó, amíg ez így van. Mert csak egyetlen rosszlétezik: a közöny hideg csöndje. Ami Temesit mindig elkerüli.